Rss Feed

  1. Ady Endre: Nagyon közelbe kerültünk

    2011. augusztus 19., péntek



    Kezdetben tán nem is hevültünk
    S mégis:
    Szép, ócska, vágykódó, jó szivek,
    Be nagyon közelbe kerültünk.

    Szánón simulunk, hogyha fázunk
    S mégis,
    Ha nem is adott még sok derüt,
    Áldott a mi találkozásunk.

    Első titkunk fű rég benőtte
    S mégis
    Minden titkoknál bátrabbakat
    Küld nekünk a titkok mezője.

    Soká lesz a célságból cél már
    S mégis
    Néha úgy hajtom le a fejem,
    Mint boldog, győztes bajnok a célnál.

    Bejegyezte: Dün dátum: 11:48 | Címkék: | 0 megjegyzés |

  2. pár kis éji dejólenne

    2011. augusztus 17., szerda


    ~ kialudtan ébredni 3 óra alvás után
    ~ áttörni azt a qrva falat (érjen akármeddig...)
    ~ elfutni végre a kompig
    ...

    Bejegyezte: Dün dátum: 0:33 | 2 megjegyzés |

  3. László Noémi: Mondd el nekem

    2011. augusztus 15., hétfő


    Mondd el nekem,
    miért nem vagy idegen,
    mozdulataid
    honnan ismerem,
    miért tudom rólad,
    amit még te sem?
    Mondd, meddig tűröd
    azt, hogy olvasom,
    mit ír a ránc
    tűnődő arcodon,
    hogy szótlanságod
    értem, hallgatom?
    Tanulod-e mi az,
    amitől félek,
    hol nyitott ajtót
    testemen a lélek,
    mit mondanék,
    amikor nem beszélek?
    Végül csak annyit:
    vigyázol-e rám,
    ha nem jut már
    eszembe a szezám,
    leszel-e testvérem,
    anyám, apám?
    Tudod-e, amit én
    nem tudhatok,
    amiről holdtöltekor
    álmodok,
    emlékszel-e, ha
    el vagyok feledve,
    s velem vagy-e,
    amikor nem vagyok?
    Álmomban, egyszer,
    súgva-settenkedve
    eljössz-e velem
    sétálni a csendbe,
    és engeded-e majd,
    ha megfagyok,
    hogy eltemessenek
    a tenyeredbe?

    Bejegyezte: Dün dátum: 15:11 | Címkék: | 0 megjegyzés |

  4. zajlás

    2011. augusztus 2., kedd

    ... egy amennyire váratlan, annyira jóleső leendő együttitalozási program a fővárosban, Killers a fülben és Doppler meg a jávorszarvasborjúja olvasnivalóként, Tisza-part és féllábon alvó kacsák és kenyérhéjra lecsapó sirályok, halálos adag Sacher és Japán tortaszelet tejeskávéval, korsónyi málnaszörp (fröccs mellől megmaradt hozott szívószállal!) és Grand-beli Üç maymun (azaz Három majom és valószínűleg tényleg azért három majom, amiért gondoltuk!), későesti telefonos segítség (Glóóória, hát hogy felejthettem el!), sajtoskolbászosuborkás szendvics és mindezek közben áldott gondolattalanság és lebegő pillanatbanlét.
    Mégilyet.

    Bejegyezte: Dün dátum: 9:28 | Címkék: | 0 megjegyzés |

  5. zen-e

    2011. július 31., vasárnap

    Fél egykor Nick Drake hangját hallgatni... leírhatatlan. Harmonizál a hajnali világgal, a hangulatommal, a sötéttel, a körülöttem lévő csenddel, a sebekkel, vágyakkal, szomorúsággal...

    Bejegyezte: Dün dátum: 23:21 | Címkék: | 0 megjegyzés |

  6. Fény

    2011. július 21., csütörtök

    Lehet szidni-unni-nemszeretni Coelhót, a közhelyeket, a nagy megmondásokat (én is szoktam),
    de amikor munkába menet az évek óta szokásos útvonalamon a reggeleket és az utóbbi napok túlnyomó részét jellemző óceánmély csüggedésben baktatva kivételesen megálltam elolvasni egy a falra rótt, óriási narancsbetűkből álló krikszkrakszot, és ez fogadott:

    VAN AMIT ELVESZTESZ,
    VAN AMI FÁJ,
    DE VAN AKI FELKAROL,
    ÉS VIGYÁZ RÁD

    akkor az ütött.

    Bejegyezte: Dün dátum: 8:24 | 0 megjegyzés |

  7. Színekről

    2011. július 20., szerda

    Most épp a koromfekete és az indokolatlan lámarózsaszín között.

    Amikor az ébredés első perceiben egymást előre lökdösve megrohannak a jelenbéli és jövőbeni gondok, az szurokfekete, de legfeljebb is csak lehunytszem-fekete, alaktalan foltokkal.
    Azután az eszmélés előrehaladtával érkezik a szürkület, váramunka-egérszürkeség, s az álomfeketébe való visszaalvás hiábavaló erőltetésével a muszájszürke is megjelenik.
    Tökéletes szín a reggeli robotmozgásokhoz, víz, öltözék, mithagyokitthon...

    De az ajtón kilépve megérkezik az alattomos színkavalkád, s hangulattól függ, melyik idomul, s keveredik, s melyiket tilolja le a betonszín.
    És a zene! Mindennél jobb szürkeszétpacsmagoló.
    Máris égkékség, lombzöldelet, reménysárgulás, várakozáspír...

    Majd újra monotonszürke, kattintgatás-színtelenség.

    De aztán égzengés-sötétség, fátyolos esőfehérség, új levegő, derülő gondolatok...
    Egy már nem is várt, semmitmondóságában is kedves üzenet egy (akár piszkosszürke, akár dinnyepiros)verseskötet tulajától és a szivárványszínű ikerdialóg...

    S már be is lopódzott a gondotűző, gondolattalan, felhőszínű (láma)rózsaszín.

    [Aztán persze ólomfáradtra színeződés és a gondok visszavágnak.
    Segond, a félelmessötétben újra rózsaszínre futom magam.]

    Bejegyezte: Dün dátum: 18:48 | Címkék: | 0 megjegyzés |