Rss Feed
  1. Hó mint hamu

    2016. február 29., hétfő

    Újabb, második, februári Mini-könyvklub 3 bejegyzés, ezúttal Sara Raasch Hó mint hamu című könyve volt soron.
    Újabb trilógia, hajjaj.
    Viszont most szerencsém volt, mert a Tövisek hercege folytatásait talááán elolvasom, azonban a Hó mint hamu egyértelműen kíváncsivá tett. Annak ellenére, hogy nehézkesen indult a kapcsolatunk, a könyv elején akármennyire és érdekesnek tartottam a felcsillantott világot Évszak-királyságokkal és Ritmus-királyságokkal, amíg össze nem állt a kép, addig nem voltam meggyőzve, hogy jó lesz ez nekem.
    Az a helyzet, hogy nekem, mint fantasy-t szinte egyáltalán nem olvasónak, ez tetszett. Az sem baj, ha a fantasy világában jártasabbak most megköveznek, nyilván egy Gyűrűk Urához képest ez kutyafüle, de tulajdonképpen az elvárásaimnak megfelelt. Érdekes volt, szinte végig fenn tudta tartani a figyelmemet - kivéve azoknál a részeknél, ahol hajat téptem, és ahogy láttam, sok más könyvklub-tag is -, kíváncsivá tett a további történésekre... Szóval kellőképpen szórakoztatott.
    Ami tetszett a történetben, az helyszín, a világ. Az egymás mellett éldegélő Évszak-királyságok bennük a különböző évszakokkal (a Ritmus-korályságokról sok minden nem derül ki, ahogy pedig Cordell szerepel, hát azt hagyjuk.). Azonban a varázslat, mágiaszter, Romladás részek annyira nem hatottak meg, még ha kellettek is a történethez, talán a későbbiekben ezt is jobban megkedvelem.
    Tetszett, hogy olvasmányos volt, sodró lendületű, egyedül az egy idő után felbukkanó folyamatos, felesleges ismétlések akasztották meg ezt a lendületet, de mivel néha el-elkalandozott a figyelmem olvasás közben, végül nem is volt olyan nagy baj, hogy Meira többször elmondta ugyanazokat a dolgokat. (Bár a Tövisek hercege lett volna ilyen szájbarágós...)
    Egyébként, mivel olyan kevés young adultot olvasok, óhatatlanul is a nemrég olvasott Éhezők viadala jutott eszembe párhuzamként a könnyvvel. A fiatal szereplők miatt, a fiatal főhős lány gondolatai miatt a fiúkról... Ezek voltak azok a bizonyos hajtépős részek, a félmeztelen fiúk látványa miatti pirulás, a csók leírása és jellemzése, a sok hiszti a feleslegességről, komolytalan feladatokról, bábságról, mindenféléről. Ja és persze Meira első küldetésénél is ráncoltam a homlokom, egy iciripicirit hiteltelenre sikerültek ott a dolgok.
    No mindegy, hála égnek a könyv végére Meira összekapta magát és tényleg felnőtt a feladatokhoz.

    Ahogy így elgondolkodom, szerintem azért jó ez a könyv, mert kedvet csinál a fantasy olvasáshoz, ami nem utolsó szempont; könnyen befogadható, nincs telezsúfolva túl sok különleges lénnyel, varázslattal, de nem is unalmas, a kategóriájában jó kis olvasmány, ha a Tövisek hercegére 4-est adtam, erre 4,5-öt adok értékelésként.