Rss Feed
  1. Színekről

    2011. július 20., szerda

    Most épp a koromfekete és az indokolatlan lámarózsaszín között.

    Amikor az ébredés első perceiben egymást előre lökdösve megrohannak a jelenbéli és jövőbeni gondok, az szurokfekete, de legfeljebb is csak lehunytszem-fekete, alaktalan foltokkal.
    Azután az eszmélés előrehaladtával érkezik a szürkület, váramunka-egérszürkeség, s az álomfeketébe való visszaalvás hiábavaló erőltetésével a muszájszürke is megjelenik.
    Tökéletes szín a reggeli robotmozgásokhoz, víz, öltözék, mithagyokitthon...

    De az ajtón kilépve megérkezik az alattomos színkavalkád, s hangulattól függ, melyik idomul, s keveredik, s melyiket tilolja le a betonszín.
    És a zene! Mindennél jobb szürkeszétpacsmagoló.
    Máris égkékség, lombzöldelet, reménysárgulás, várakozáspír...

    Majd újra monotonszürke, kattintgatás-színtelenség.

    De aztán égzengés-sötétség, fátyolos esőfehérség, új levegő, derülő gondolatok...
    Egy már nem is várt, semmitmondóságában is kedves üzenet egy (akár piszkosszürke, akár dinnyepiros)verseskötet tulajától és a szivárványszínű ikerdialóg...

    S már be is lopódzott a gondotűző, gondolattalan, felhőszínű (láma)rózsaszín.

    [Aztán persze ólomfáradtra színeződés és a gondok visszavágnak.
    Segond, a félelmessötétben újra rózsaszínre futom magam.]

  2. 0 megjegyzés:

    Megjegyzés küldése