(V)egyesegyedül

♪ Mindig azt mondják
   Hogy az ember csak tévelyeg
   Pedig valahol van helyed
   Még ha keresve sem leled ♪

"A zenéjét megtalálni nehéz – ez az igazság –, a zenéjét, annak, amit mondani akarunk, itt, ebben a közelségben, a zenét és a mozdulatokat, melyek oldják a fájdalmat, amikor csakugyan nincs már mit tenni, az odaillő zenét, hogy tánc legyen, valamiképpen, és ne durva elszakadás ez a távozás, ez az eliramlás az élet felé és távolodva tőle, a lélek különös ingamozgása ez, életmentő és gyilkos, tudniillik eltáncolni kevesebb fájdalmat okozna, a szerelmesek mind ezért keresik, abban a pillanatban azt a zenét a szavakban, a mozdulatok porán, s tudják, ahhoz hogy megjöjjön a bátorságuk, csak csönd lenne a zene, megfáradt tó, melyből végül egy mindig is ismert, alig hallható kis melódia hull alá."


Baricco Tengeróceánját kell olvasnom újra. Minél hamarabb.

---------------------------------------------------------

Ez egy olyan vonal, amitől felfelé majd megint írások lesznek, de bármi is lesz, nem akartam átköltöztetni máshová, megszerettem (v)egyesegyedül lenni. Anno könyves blognak indult, nem az lett. Most sem az lesz, szóval tessen mindenki nyugodtan leiratkozni, aki csak az olvasó nőszemély dolgait nézegette volna esetlegesen, nem veszem magamra.
Most majd terápia lesz. És inkább ide írjak, mint másoknak. Ezt csak saját felelősségre lehet olvasni, vagy igen vagy nem, és nincs értelme utána a reklamációnak. (Ugyanez a saját felelősség vonatkozik a korábbi bejegyzések visszaolvasására. Azokat néha már én sem szívesen.)
Majd kiderül, mi sül ki.