Rss Feed
  1. Tóth Krisztina: Szilveszter

    2011. december 31., szombat


    Hát elkergettem ezt az évet is,
    hónak öltözve most megy éppen el.
    Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt,
    de minden rendben mégis: létezel,
    képzelt és fogható helyek
    határán ott egy másik este,
    és most, hogy gondolatban néztelek,
    csupa idegent láttam benne,
    de én is, ha a táskám kipakolnám,
    csupa idegen holmi volna:
    zsebkendő, kulcsok, elázott igazolvány,
    egyáltalán, felismernél-e róla?
    Mondanád-e cipőmről kapásból,
    hogy az enyém? Tudnád-e, ahogy én egy
    fogasra akasztott kabátból,
    vagy még előbb, még mielőtt belépek?
    Mintha tükörből nézném a szobát:
    milyen tágas és ismerős idegenség,
    nem lévő másik létem – át
    kéne aludni ezt az estét,
    aludnom kéne súlyos évekig.
    Merülj, merülj, ne juss eszembe,
    hogyha a nevem kérdezik,
    ne gondoljak a te nevedre.