Ha csukott szemmel is
látlak s elfogódva
kinyílsz majd bennem
mint gondolat-virág,
a vágyból gyökérző
növő pillanatra
rárémül újra
a megdöbbent világ.
És nem értem én sem:
Csodák pitvarából
mesék gurulnak a
hallgatás alól,
míg tűnődve állok
egy elképzelt tavaszban:
Érezlek, itt vagy,
és mégsem vagy sehol…
-
Kormányos Sándor: Mesék gurulnak…
2011. szeptember 30., péntek
Bejegyezte: Dün dátum: 10:43 | Címkék: vers | 0 megjegyzés |
-
József Attila: Az én ajándékom
2011. szeptember 28., szerda
A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.Bejegyezte: Dün dátum: 21:31 | Címkék: vers | 0 megjegyzés |
-
♥
2011. szeptember 27., kedd
"
Sóhajnak beillő szózat egy ismeretlen rendeltetésű vasdarabhoz, mely a történelem viharain keresztül szép csöndben meglapult egy limlommal tele ládikóban, mert se nagyapámnak, se apámnak, se nekem nem volt merszünk szemétre dobni, és az utánam jövőnek se lesz
- Túlélsz, pöcök.
"Bejegyezte: Dün dátum: 9:56 | 0 megjegyzés |
-
mert eszembe jutott
2011. szeptember 24., szombat
Rakovszky Zsuzsa: Este
Mi kint fehér vörösként
üt át a rozsdabarnán
árnyékszínház a függöny
foszfortócsák a karfán
A szőnyegen mohos fény
szorosra szőtt a párnán
Csak az üveg jeges-kék
szilánkos ellenállás
Égő háromszöget rács-
árny szabdal sok trapézra
Világló könyvgerincek
Fakul a rút tapéta
Szobámat két egyenlő
árny-félre híg parázsfal
metszi Sötét fotelből
mártom belé a lábam
kigyullad visszarántom
kihuny Motoz a keskeny
áramló kéz az ágyon
szánkázik hűlt helyünkön
Kiformálja redőkből
ott-nyujtóztunk reliefjét
besüppedt délelőttből
kibontott tárgyi emlék
ott árnyék combjaim még
szorítják árny csipődetBejegyezte: Dün dátum: 17:50 | 0 megjegyzés |
-
×
2011. szeptember 23., péntek
"...úgy ölelem őt hogy vele ölelem a virágzó fákat, a meleg fűszálakat, a kigyulladó csillagokat! És mindent, ami az emberé! Amiért újjászülettem! Mert a szerelem az embert rabságból szabadítja ki. Önmagából! Milyen rettenetes az, ha az egész világ olyan kicsire zsugorodik, amilyen kicsi az ember. És a szerelem éppen ezt tépi fel, ezt a börtönt! Amíg egyedül vagyunk, addig csak álmodjuk a világot. De a világ szebb, mint az álom. A világban mindennek súlya van, az örömnek tüskéje is, a boldogsághoz mindennap meredek út vezet. És ez a súlyos világ szebb, mint a súlytalan álomképek.
Még mindig az isten szemét nézte.
- És ezt vetted el tőlem, Jáma! Letéptél a világról. Nemcsak Szatjavánt vetted el, de a többi embert is. Nemcsak az örömöt ragadtad el, de azt a fűszálat is, azt a felhőt is, minden kicsit és nagyot, ami örömöt okozott. A világ megint árnyékvilág lett. És elvetted végül azt a gyümölcsöt is, amit neki téptem. Azt a kérdést, amit csak neki tartogattam, és amire csak ő tudott felelni. Azt a szomorúságot, ami miatta támadt bennem, és ami csak neki fájhatott ezen a világon.
Megakadt, nem is tudta folytatni.
Az istenből nagy szomorúság szólt:
- A világ tied maradt, Szávitri. Megismerted, és nem léphetsz ki többé belőle.
- De nekem már nem kell! - kiáltotta az asszony. - Eddig ketten viseltük a súlyát, hogyan bírjam el ezután egyedül? Túl nagy, túl súlyos, és én gyenge vagyok, nem kell, nem kell!..."
Illés Endre: Szávitri (részlet)Bejegyezte: Dün dátum: 22:16 | 0 megjegyzés |
-
-
2011. szeptember 22., csütörtök
Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nem lehetről
A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp lehet, vagy már csak így lehet,
hogy nem lehet más, csak a nem lehet?
Kimondanám már, hogy isten veled,
de fölsikolt bennem a nem lehet!
mert hajad, orrod, szájad és szemed -
mert az leszek, jaj, megint az leszek,
az a csordából kimart, seblepett,
kölyke-se-volt, nősténye-elveszett
csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,
ha puskavégre fogja a halál.
De este lett, és olyan este lett,
megleltem újra arcod és kezed,
egymás szájába sírtuk: Nem lehet,
hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!
és hajad, orrod, szájad és szemed.
S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
megint csak itt, megint e dérlepett
falak között, megint a nem lehet.
Vacog a szív, veri a perceket,
veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
gázolva folyót, zihálva hegyet,
mert voltak folyók és voltak hegyek
és voltak évek, voltak emberek
és mi volt még! mi volt!
és azután
egy nyári perc december udvarán -
a vén remény... és voltak reggelek,
mikor veled, melletted ébredek
és hajad, orrod, szájad és szemed
s az ing, s a váll, s a paplanon kezed...
Úgy szól a szó, mint az emlékezet -
hát nincs szavam több és nem is lehet.Bejegyezte: Dün dátum: 14:05 | 0 megjegyzés |
-
i wish...
2011. szeptember 20., kedd
Bejegyezte: Dün dátum: 8:46 | Címkék: zene | 0 megjegyzés |
-
danger
2011. szeptember 19., hétfő
hunyorzöldre festeni a szobát - különösen egy rozoga, tutileesekésripityáratörök-létráról - határozottan figyelemelterelőnek bizonyult.Bejegyezte: Dün dátum: 19:43 | 0 megjegyzés |
-
we hit a wall and we can't get over it
2011. szeptember 17., szombat
Bejegyezte: Dün dátum: 10:51 | Címkék: zene | 0 megjegyzés |
-
.
2011. szeptember 14., szerda
nemhogy azt nem tudom, hogyan kell járni, a felállásnál is nehézségekbe ütközöm.
igazából jó nekem lenn, a fájdalom, az emlékeim között, fenn csak bántana a fény, az emberek, az üresség, a hiánya, hogy mindenből eltűnt, lenn nem kell valakinek lennem, görnyedhetek a súly alatt a csendben és sötétben.
jó lenne téli álmot aludni és felébredve tudni, ki is az az én, és mit akar az élettől, hogyan lehetne mégis járni, ha már a kib.szott világ nem áll meg egy összetört szív miatt.Bejegyezte: Dün dátum: 15:31 | 0 megjegyzés |
-
- -- - -- -
2011. szeptember 12., hétfő
a Vad Magyarország tényleg szép, és elképesztő, hogy milyen szemtelen egy állat a dolmányos varjú, és rohadtul leejti, hogy mennyivel kisebb a sasnál, jó lenne most dolmányos varjúnak lenni asszem.
szóval szép képek, szép zene, a vidrák tünemény állatok, újfent megállapítottam,
de nem telt bele negyed óra, és már teljesen más film ment bennem, mint a moziban, szóval
nem, nem vált be az elmegyek beülök egyedül terápiás természetfilmre.
Bejegyezte: Dün dátum: 22:43 | Címkék: film, hangulat | 0 megjegyzés |
-
2011. szeptember 11., vasárnap
Bejegyezte: Dün dátum: 13:22 | Címkék: zene | 0 megjegyzés |